Bevezetés: A sürgősségi betegellátás dolgozói nap mint nap szemtanúi a haldoklás és a halál élményének. Célkitűzés: A vizsgálat célja a jelenlegi és jövőbeli mentődolgozók körében a halálfélelem és az azt befolyásoló tényezők felmérése és összehasonlítása. Módszer: A kvantitatív, keresztmetszeti, összehasonlító vizsgálat 106 fő részvételével készült (mentődolgozó 45 fő, mentőtiszthallgató 61 fő). Az adatgyűjtés önkéntes alapon, anonim módon, kérdőíves módszerrel történt, a Neimeyer és Moore-féle Multidimenzionális Halálfélelem Skála és saját szerkesztésű kérdések segítségével. Az adatokat leíró és matematikai statisztikai próbák (T-próba, ANOVA-elemzés és korrelációanalízis) segítségével elemezték. Eredmények: A tanulók félelme nagyobb volt a "Jelentős társak féltése" faktorban (p = 0,001). Erőteljesebb félelmet mutattak azok a női hallgatók, akik városban éltek, magasabb iskolai végzettségük volt (p = 0,036), az egyedülállók (p = 0,046), akik még nem láttak haldoklót (p = 0,017) és akik még nem voltak szemtanúi halál bekövetkeztének. A mentődolgozók közül erőteljesebb félelem jellemezte a faluban lakókat, a partnerkapcsolatban élőket (p = 0,027), az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezőket (p = 0,041) és akik régebb óta dolgoztak. Következtetések: A jelenlegi és a leendő mentődolgozók halálfélelmének mértékében nincs számottevő különbség. Nagyon fontos a gyakorlatorientált oktatás, továbbá a hallgatók képzési programjába be kell építeni a halállal és a haldoklással kapcsolatos képzést is.