Az amputációt követő rehabilitáció hatékonysága, a protézis beválása jelentős mértékben függ az egyén pszichológiai alkalmazkodásától. A végtag amputációja komoly veszteségélmény, amely számos pszichés problémát hívhat elő. Gyakoriak a depresszív és a szorongásos tünetek, nehézségek a szociális helyzetekben (függőség másoktól, diszkomfortérzés, elszigetelődés, stigmatizáció), a testkép, énkép, identitás negatív irányú változása, valamint alacsonyabb színvonalú jóllét és életminőség a korábbi életvitelhez viszonyítva. Az alkalmazkodás folyamata során a betegeknek meg kell küzdenie a felmerülő testi és lelki problémákkal, újratanulni mindennapi aktivitásaik kivitelezését, elfogadni a testképükben bekövetkezett alterációkat és mindezt beépíteni egy merőben új szelfkoncepcióba. Az összefoglaló tanulmány végtagamputált egyének rehabilitációja során fellépő pszichológiai tényezők számbavétele mellett javaslatot kínál a sikeres integratív szemléletű rehabilitációhoz.