A CLL az érett B-sejtek malignus klonális betegsége. A leukaemiás sejtek a vérben, csontvelőben és a másodlagos nyirokszövetekben, a lépben és a nyirokcsomókban lokalizálódnak. Az utóbbi évek kutatási eredményei a CLL patogenezisében egyre inkább a leukaemiás sejt mikrokörnyezetének - elsősorban a nyirokcsomói miliőjének - fontosságát emelik ki. A nyirokcsomóból származó CLL-es sejtekben a BCR és NF-KB jelátviteli utak aktivációja által stimulált gének fokozott expressziója mutatható ki az azonos betegből származó vér- és csontvelő-eredetű leukaemiás sejtekhez képest. A BCR jelátvitel intracelluláris downstream útjainak a splenicus lymphomakináz (Syk), a Bruton kináz (Btk) és a foszfatidil-inozitol-3-kináz B (PI3K) fokozott aktivitása, foszforilációja mérhető. A tumoros proliferáció, amely ma legjobban a Ki-67 festéssel mutatható ki, szintén a nyirokcsomókban a legkifejezettebb és szintje arányos a betegség progressziójával. A mikrokörnyezeti hatások ismerete lehetővé teheti azok befolyásolását, illetve a BCR jelátvitel blokkolása jó célzott terápiás lehetőséget kínál.