Tanulmányomban egy ősi kínai harcművészet, a tradicionális taiji quan (ejtsd: tájcsi csüan) személyiségfejlesztő lehetőségeit mutatom be, különös tekintettel a pszichoterapeuták számára is hasznosítható szempontokra. A terápiás alkalmazhatóság helyett most a terapeuta saját terápiás repertoárját bővítő hatásra fókuszálok, amely hatás elsősorban a terapeuta személyi percepciójának, szándék-felismerésének és -alakításának fejlesztésén keresztül érvényesülhet. A terapeuta személyiségének és munkájának ez azon területe, amelyet a hagyományos képzési formák csak alig érintenek, a taiji quan viszont éppen ezen implicit személyiségfunkciók hatékony fejlesztő módszere lehet. Élménycentrikus módon próbálom bemutatni a tradicionális "chen" stílusú taiji quan rendszerét, és ezzel párhuzamosan a tapasztalati élményeket igyekszem napjaink meghatározó pszichoterápiás elméleteiből vett fogalmi keretbe is elhelyezni. A további vizsgálatokra érdemesnek tartható téma érintetlensége miatt csak átfogó jellegű szakirodalmi munkákra tudok hivatkozni.