Az optimális inzulinkezelés megválasztásának alapvető szempontjai a glikémiás kontroll, a hypoglykaemiás epizódok kockázatának minimálisra csökkentése és a testsúlygyarapodás elkerülése. 1-es típusú cukorbetegekben a HBA1c tekintetében nem találtak érdemi különbséget a detemir versus humán bázis-inzulin között, azonban a detemir az éhomi vércukorszintet hatékonyabban csökkenti. Detemir alkalmazása mellett kisebb a hypoglykaemiás epizódok, azon belül is az éjszakai hypoglykaemiák kockázata és súlygyarapodással is kevésbé kell számolni, mint humán bázisinzulin alkalmazása mellett. Sőt a súlyos, visszatérő hypoglykaemiák szempontjából különösen veszélyeztetett 1-es típusú diabéteszes betegekben detemir kezeléssel szignifikánsan csökkenthető a súlyos epizódok kockázata. 2-es típusú diabéteszben az orális antidiabetikus terápiához adott vagy a bázis-bólus rezsimben alkalmazott detemir a humán rezsimekhez hasonló glikémiás kontrollt biztosít a hypoglykaemiák szignifikánsan kisebb kockázata és kisebb testsúlynövekedés mellett, a testsúlyelőny a glarginhoz képest is kimutatható. Újabb farmakokinetikai vizsgálatok, illetve a korábbi tanulmányok újraértékelése alapján a glargin és a detemir farmakokinetikai profilja hasonló, klinikailag releváns dózisokat alkalmazva hatástartamuk érdemben nem különbözik, ezért a detemir esetében is a napi egyszeri adagolás az ajánlható kezdő séma. 1-es típusú diabéteszben ez nem mindig elegendő, ilyenkor napi kétszeri adásra szükséges váltani. A real-life vizsgálatok megerősítették a korábbi klinikai vizsgálatok eredményeit: detemirrel hatékony glikémiás kontroll biztosítható, alkalmazásával a humán inzulinokhoz képest szignifikáns mértékben csökkenthető a súlyos éjszakai hypogiykaemiak kockázata és egyértelmű a testsúlyelőny a humán és glargin inzulinokhoz képest.