A Baleseti Központban 5 évre terjedő amputációs kéz- és felső végtag sérültek ellátási dokumentációjának retrospektív feldolgozása: a primer csonkolások, rekonstrukciók, revaszkularizációk, replantációk számarányainak elemzése, és a saját adatok összehasonlítása a nemzetközi irodalom közléseivel. Megállapítható, hogy bár a replantációk finanszírozása mindenütt veszteséges, külföldön ennek ellenére számuk nem csökkent, sőt jelentősen több mint a saját anyagban, továbbá a sebészi technika fejlődése már lehetővé teszi a körömpercek distalis amputátumainak eredményes replantációját is. A vizsgált időszakban megkísérelt 4 replantáció sikertelen volt, amelynek egyik lehetséges oka a lupéval, s nem mikroszkóppal végzett műtét. További figyelemre érdemes, hogy a sikertelen 4 replantációból 3 gyermeknél történt, ugyanakkor 5 alkalommal sikeres revaszkularizációt végeztek 43/52/52/64/66 éves sérültnél. A csonkolások az esetek 2/3-ában jelentősebb rövidítéssel történtek, a sérüléses amputációs szint megtartása csak ritkán fordult elő, mindössze négyszer alkalmaztak a csonk hosszát megtartó műtéti technikát. Figyelmet érdemlő adat a betegfelvételtől a műtétig eltel idő, amely az esetek egy negyedében (24,5%) 6 óránál több volt, ezen belül 12%-ban 8 óránál is hosszabb, amelynek egyik lehetséges oka az időigényes mikrosebészeti műtétnek nem kedvező műszakos munkarend, és a csökkentett létszámú ügyeleti csapat lehet.