Bevezetés: A bőr-autofluoreszcencia mérése elterjedt nem invazív módszer a diabetes korai felfedezésére és a szövődmények kialakulásának előrejelzésére. A cardiovascularis eseményeket a bőr-autofluoreszcencia a hemoglobin-A-1c-hez képest érzékenyebben jelezte, mivel az előbbi a kumulatív szöveti glykaemiás terhelés markere, míg az utóbbi az elmúlt 6-8 hét anyagcsere-állapotát jellemzi. Célkitűzés: A szerzők diabeteses betegekben a bőr-autofluoreszcencia és a konvencionális glykaemiás markerek közötti kapcsolat tanulmányozását tűzték ki célul. Módszer: A bőrautofluoreszcencia-mérést 2010-ben 18 diabeteses betegnél végezték el (követési idő 2624 hónap, 476 laboratóriumi adat; 8 nő és 10 férfi, életkoruk 61,4+-13,8 év, glomerularis filtrációs ráta normális), és Spearman-rank teszttel elemezték a bőr-autofluoreszcencia, valamint a mérés előtti és utáni időszak éhgyomri vércukorértékei, a hemoglobin-A-1c-szintek és egyéb anyagcsere-paraméterek közötti összefüggéseket. Eredmények: A bőr-autofluoreszcencia 2,88+-0,65 arbitrary unit volt, amely sem a korábbi (7,84+-1,08%; p = 0,07), sem a mérés utáni hemoglobin-A-1c (HbA1c) átlagával (7,45+-1,18%; p = 0,71) nem korrelált. A laboratóriumi éhgyomri vércukorértékek átlagával sem volt szoros az összefüggés. Következtetések: A bőr-autofluoreszcencia a diabeteses betegek glykaemiás terhelésére vonatkozó új információt hordoz, amely a hemoglobin-A-1c- és vércukor-átlagértékekkel nem mutat összefüggést, és feltételezhetően pontosabb cardiovascularis kockázatbecslést jelent.