A dolgozat a Pareto-elvre támaszkodva vizsgálja a döntéshozatal algoritmusát az egészségügyben. Matematikai modell segítségével a szerző arra a következtetésre jut, hogy a közfinanszírozás korlátai miatt a betegségek egy részének gyógyítása közpénzből még bővülő forrásellátottság esetén sem lehetséges. Forráskivonás esetén egyrészt az egészségügyi ellátórendszer teljesítőképességének romlása a begyakorlottság és a munkakultúra miatti pufferhatás következtében időben eltolva jelentkezik, másrészt a racionális döntéseket az ellátási hierarchiában feljebb lévők lobbiereje megtorpedózza. Az addiktológiai ellátást példaként véve kitér a finanszírozás és a humánerőforrás hiányára, és annak következményeire. Végezetül a szerző javasolja, hogy egy egészségtudatos egyénnek a jövőben célszerű kiegészítő biztosítást kötnie.