A savcsökkentő gyógyszerek alkalmazása a családorvosi gyakorlatban minden napos feladat. Az 1970-es évek végéig az egyetlen savcsökkentő terápiás lehetőség az antacidok használata volt. Az igazi komolyabb áttörést a 1970-es évek közepén az első H2-receptor-antagnisták (H2RA) megjelenése hozta. A H2RA-val már fekélyt is lehetett gyógyítani. Közel 20 éven keresztül az egyik leggyakrabban felírt hatóanyagnak számított a világon. 1981-ben a Nature-ben írták le először, hogy a benzimidazol gátolja a protonpumpa működését. Ezt követően a gyógyszeripar jelentős erőket mozgósított a különböző benzimidazol (protonpumpa-inhibitorok (PPI)) vegyületek kifejlesztésére. A PPI originális gyógyszerek kezdetben nagyon drágák voltak, manapság azonban (a szabadalmak lejártával) a generikumok megjelenésével áruk jelentősen csökkent, így a gyógyszerek mindenki számára könnyen elérhetőek. Ma Magyarországon több mint 50 generikus PPI érhető el, mely megváltoztatta gyógyszerfelírási szokásainkat. A legutóbb megjelent angol tanulmány sokkolta a gasztroenterológiát. Fél millió ember bevonásával történt vizsgálat megállapította, hogy míg 2000-ben a normál női lakosság 6.4% szedett PPI készítményt addig ez az arány 2008-ra 18,7%-ra nőtt. A legfrissebb adatok szerint pedig már 20% felett járunk. Ez Magyarországra levetítve közel 2 millió (!) embert jelent. A kérdés egyből felmerül bennünk: valóban ennyi betegnél indokolt a teljes savcsökkentés, valóban ennyi savval összefüggő beteg él a világon? A válasz mindkét esetben egyértelmű NEM. Az adatok önmagukért beszélnek. Nagyon sok esetben alkalmazunk PPI-kezelést, amikor antacida vagy H2RA-kezelés is megfelelő lenne. A helyes döntés meghozatalához nélkülözhetetlen, hogy ismerjük az egyes hatóanyagcsoportok farmakológiai tulajdonságait, előnyeit és hátrányait. Fontos, hogy a savcsökkentő terápia mértékének és idejének kiválasztása a betegséghez mérten megfelelő legyen. Jelen összefoglaló a három nagy gyógyszercsoport (antacidok, H2RA, PPI) előnyeit és hátrányait foglalja össze, mely útmutatót adhat a megfelelő terápia kiválasztásában.