A borderline személyiségzavarban szenvedő személyeknél a szelf és a másik egydimenziós, polarizált és sematikus reprezentációi nem integrálódnak egy összetettebb képbe. Így a páciens nem képes koherens képet kialakítani önmagáról és másokról. Az identitásdiffúziót a folytonosságérzet és a kontextusba szervezettség hiánya jellemzi. A bemutatandó esetben a rövid időn belül szélsőségesen változó áttételi történések kerültek a terápiás munka középpontjába. Az áttételben aktiválódott a kötődés belső munka-modellje, mely hasonlóan más súlyosabb személyiségzavarban szenvedő páciensekhez, bizonytalan, ellentmondásos és konfliktusos természetű volt. Az áttételi fókusz használata során feltárult, hogy milyen belső szerveződés rejlik a primitív affektusok és az impulzív viselkedések hátterében. A páciens érzései és ennek mentén a reakciói korai megalázottságát mutatták meg. Ha önzőnek és kihasználónak látta a terapeutát, érthetővé váltak számára is dühei és visszatérő csalódottsága. Ugyanakkor a páciens vágya egy szélsőséges, idealizált, gondoskodó kapcsolatra tovább fokozta mérsékelhetetlen szorongását, hogy dühe elpusztítja a terápiás kapcsolatot, illetve a terapeuta megbünteti és elutasítja őt. A terápia során a páciens elmozdulhat az áttételi élmények egyszerű, szegényesen elaborált és konkrét élményeitől, amik dominálják és elárasztják szubjektivitását. A terápiás intervenciókat és változásokat esetrészletekkel illusztrálom.