Egészségügyi ellátás Nyugat-Európában a XVIII. század végén Cseh-Szombaty Sámuel útinaplójának tükrében / Rab Irén
Bibliogr.: p. 1186-1187. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2015. 156. évf. 29. sz., p. 1179-1187.
A magyarországi és erdélyi orvosképzés a nagyszombati egyetem orvosi karának létesítéséig (1769) külföldön zajlott, a katolikusok többnyire a bécsi és itáliai, a protestánsok pedig a német, holland és svájci egyetemeket látogatták. A XVIII. században mintegy 500 medikus tanult Nyugat-Európa egyetemein. Az orvosi peregrináció nemcsak akadémiai képzést jelentett; aki tehette, már a stúdiumok alatt vagy azt követően híresebb kórházakat, egyetemi klinikákat, neves szakembereket keresett fel, hogy a megszerzett ismeretek mellé orvosi gyakorlatot és tapasztalatokat szerezzen. Cseh-Szombaty Sámuel Pesten és Göttingenben tanult, Bécsben szerzett orvosdoktori címet (1790), majd másfél évet töltött Németország, Hollandia és Anglia különböző egészségügyi intézményeiben. Cseh-Szombaty eddig publikálatlan útinaplója és emlékkönyvei számos információval szolgálnak arra vonatkozóan, milyen gyakorlati ismereteket lehetett a peregrináció és tanulmányút során elsajátítani, milyen volt az orvosképzés, a betegellátás és a kórházak színvonala a XVIII. század végén Németországban és Hollandiában, kik voltak a jelentősebb orvosok, és mivel töltötte idejét egy friss diplomás orvosdoktor Nyugat-Európában.