Célkitűzés: A szerzők a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Mellkassebészeti Osztályán vizsgálták az általuk operált betegek postoperativ fájdalmának mértékét, és egyes fájdalomcsillapítási módszerek összehasonlítását végezték el. Betegek és módszer: A vizsgálat 10 hónapig tartott, 268 thoracotomizált beteg adatait dolgozták fel. A betegeket két csoportba osztották: egyik csoport transdermalisan felszívódó fentanyltapaszt kapott és intraoperativ intercostalis blokád is történt. A másik betegcsoport epiduralis anaesthesiában (EDA) részesült. A műtét napján és további két napig vizuális analóg skála (VAS) felhasználásával mérték a postoperativ fájdalmakat. A vizsgálók feljegyezték a premedikáció és a műtét megkezdése közötti időt, a műtétek idejét, az intraoperativ és postoperativ időben adott gyógyszereket, azok hatóanyagait, valamint dózisait, a beadás idejét. Külön jegyezték azokat az eseteket, amikor intraoperative bordatörés történt. Feljegyezték a törött bordák számát és az operáló orvos személyét is. Eredmények: A szerzők az összegyűjtött adatok elemzése során egyváltozós varianciaanalízist, valamint lineárisregresszió-vizsgálatot végeztek. Az elemzések kapcsán megismert eredmények közül a szignifikáns, illetve az úgynevezett szignifikanciaközeli összefüggéseket közlik. Függő változóként a 0., az 1. és a 2. postoperativ napi fájdalom (f0, f1, f2) szerepelt. Az eredményeket - azok sokszínűsége miatt - a részletes részben mutatják be. Következtetések: A szerzők megállapítják, hogy az általuk bevezetett módszer, a perioperativ transdermalis fentanyltapasz intraoperativ intercostalis blokáddal kiegészítve, kellő hatékonyságú fájdalomcsillapítást ért el, amely - az állandó szérumfentanylszint miatt - úgy a betegek, mint az ápolószemélyzet részére megfelelőnek bizonyult. A módszer alternatívát nyújthat a mellkassebészetben elterjedt epiduralis anaesthesiával szemben.