Célkitűzés: Megvizsgálni azon micro- és nanophthalmusos betegeink hátsó szegmentumának elváltozásait, akik szürkehályog-műtéten estek át. Betegek és módszer: 2001-2013 között phakoemulsificatio és PCL-implantáció műtétet követően vizsgáltuk a hátulsó fal vastagságát ultrahang B-scan-nel, az elülső csarnoki eltéréseket ultrahang-biomikroszkópiával valamint a retina rétegeinek elváltozásait hátulsó szegmentum optikai koherencia tomográfiával (OCT), 6 beteg 11 szeme nanophthalmusos, 2 beteg 4 szeme relatív anterior microphthiamusos volt. Műtétet 8 beteg 14 szemén végeztünk, Az átlagéletkor 47,8 év (21-66 év) volt. Az átlagos követési idő 51 hónap (3-156 hónap) volt. Vizsgáltuk a látóélesség javulását és a retinalis elváltozások közötti összefüggéseket. Eredmények: OCT-vizsgálattal 3 beteg 6 szemében normális hátsó pólust találtunk. Azoknál a betegeknél, akiknél retina cisztákat találtunk a belső magvas rétegben (INL) és a ganglionsejt rétegben (GCL) használható látóélesség detektálható az évek óta tartó követés során. Azon betegeinknél azonban, akiknél falvastagság fokozódást, retina-és chorioidea redőket találtunk, lencseműtétjüket követően volt ugyan látóélesség javulás, de továbbra sincs olvasó-képességük. Következtetések: Nanophthalmus és microphthalmus eseteiben, amennyiben lencseműtétre kerül sor, az ismertetett képalkotó vizsgálómódszerek a tervezett műtét előtt és a posztoperatív szakban is segítenek a prognózis megítélésében és az esetleges fenyegető szövődmények kockázatának felmérésében. Ezen eljárások hasznosak lehetnek újabb műtétek tervezésében, amennyiben a posztoperatív periódusban konzervatív módszerekkel nem urai-ható szövődmények észlelhetők.