Az asszisztált reprodukció és az in vitro fertilizáció (IVF) komoly fejlődésen ment végig a közel négy évtizedes története során. A fejlett országokban a gyermekek 2-5%-a sikeres IVF eljárást követően születik. A meddő párok száma folyamatosan emelkedik, így egyre nagyobb az igény az asszisztált reprodukció iránt. Ahogy emelkedik az elvégezett kezelési ciklusok száma, fokozatosan növekszik az igény a paciensek, kezelő orvosok és a kezelés költségeit fedező biztosítók részéről a minél eredményesebb beavatkozások iránt. Az IVF kezelés több fontos lépésből áll; a több tüsző szimultán érését elindító stimuláció egy ezek közül. A több petesejtre azért van szükség, hogy az embriológus létrehozhassa azon embriók csoportját, amelyikből a visszaültetésre kerülő egy vagy két embrió kiválasztásra kerül. Az egyes páciensek stimulációra adott válasza eltérő, ezért fontos, hogy a kezelést az elejétől az egyén "igényeinek" megfelelően irányítsuk. A megfelelő stimuláció megtervezéséhez fel kell mérni, hogy milyen válasz várható a pácienstől a kezelés során. Optimális esetben 10-15 petesejtet nyerünk. Rossz válaszkészségű a páciens, ha 5-nél kevesebb sejtje lesz; míg 15 feletti fokozott válasz esetén a túlstimuláció rizikója nő meg. Különböző hormonális (FSH, ösztradiol, anti-Müllerian hormon) és ultrahangos tesztek (antrális tüszőszám, ovárium méret) a leginkább használt tesztek az ovárium kapacitás felmérésére. A tesztek eredményei akár külön-külön, akár kombinálva segítenek a megfelelő kezelési séma és gyógyszerdózis megválasztásában. A cikk sorba veszi a válaszkészséget felmérő teszteket és az azok alapján választható stimulációs, opciókat.