A magzati szívműködés és a magzat méhen belüli állapotának összefüggését már nagyon régen ismerjük. A múlt század 60-as éveiben a technika fejlődése lehetővé tette, hogy korszerű módszerrel közelítsünk a témához, létrejött a kardiotokográfia, amelyhez igen nagy reményeket fűztek. Az elmúlt 50 év azonban nem igazolta ezeket a várakozásokat, és annak ellenére, hogy a fejlődő országokban a szülések nagyobb részét folyamatosan monitorizálják, a szülés alatti halálozás alig, és az oxigénhiányon alapuló magzati károsodások száma szinte semmit sem csökkent. Igazolódott, hogy az újszülöttek veleszületett agykárosodásának csak igen kis része keletkezik a szülés alatt. Igazolódott az is, hogy a karditokográfia a szülés alatt csak nagyon rossz hatásfokkal jelzi a magzati oxigénhiányt. Ennek ellenére az újszülöttkori károsodásokkal kapcsolatos perekben rendre a szülészeket marasztalják el. A szerző álláspontja szerint a valóság megismertetésére és önvédelemből széleskörű felvilágosító munkára lenne szükség a szakmán belül és a közvélemény felé is.