Babits Mihály (1883-1941) a XX. század egyik legnagyobb magyar irodalmi egyénisége élete folyamán sok betegséggel küszködött. Gyenge alkatú gyermekként többször volt felső légúti megbetegedése, majd már fiatal felnőtt korában rheumás panaszai voltak. Vese- és epekő bántalmai gyakran jelentkeztek. Idegrendszere instabil volt. Családi örökségként bipoláris személyiségnek tűnt, időnkénti major depressziós tünetekkel. Az 1930-as évek közepétől jelentkeztek nehézlégzéses problémái, melynek oka a pharynx alsó részének, illetve az esophagus felső szakaszának kompressziójából eredt. A szűkületet az ezen a területen elhelyezkedő daganat okozta, melyet Niessen német sebészprofesszor nagyrészt eltávolított 1938 elején, Budapesten. A műtét után többször részesült röntgen besugárzásban és rádium kezelésben. A daganatot, mely malignusnak bizonyult gége eredetűnek gondolták. Csak az 1980-as években derült fény arra, a daganatból készített és Stockholmban feltalált szövettani metszetek átnézése után, hogy az nyálmirigy eredetű, nem sugárérzékeny adenoid cysticus carcinoma, feltehetőleg az alsó garatszakasz, vagy a nyelőcső felső része mucosájának nyálmirigyeiből ered.