Szívelégtelenség és cilostazol / Barta Judit, Kovács Árpád
Bibliogr.: p. 116. - Abstr. hun., eng.
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2015. 45. évf. 2. sz., p. 108-116. : ill.
Magyarországon a közelmúltban került forgalomba a cilostazol (CIL) a claudicatio intermittenstől szenvedő perifériás verőérbetegek kezelésére, hogy minden eddigi szernél hatékonyabban javítsa a betegek járástávolságát és életminőségét. A klaudikáló betegek nagy többsége jól tolerája a CL-t, állapotuk látványosan javul és a gyógyszer biztonságos. Azonban a betegek egy szegmense az alkalmazási előirat szerint nem kaphat CIL-t, például pangásos szívelégtelenségben, súlyos tachyarrhythmiákban, valamint halmozott kamrai ektópiák esetén. Ennek részben az az oka, hogy a CIL a foszfodiészteráz III gátlók tagja, amely szerek korábbi tapasztalatok szerint pangásos szívelégtelenségben növelték a mortalitást. CIL-lal nem készültek randomizált kontrollált vizsgálatok szívelégtelen beteganyagon, de indirekt adatok alapján nem zárható ki, hogy szívelégtelenségben nagyobb eséllyel fordulhat elő a CIL hatásmechanizmusából adódóan vérnyomásesés, pulzusszám-emelkedés, rossz közérzet és az aritmiás kockázat növekedése. Saját posztinfarktusos szívelégtelen állatmodellünk eredményei azt mutatták, hogy bár a CIL előnyösen befolyásolta a szív pumpafunkcióját, pozitív inotróp és pozitív luzitróp hatású volt, javította a bal kamrai ejekciós frakciót, a frakcionális rövidülést, a pulzustérfogatot és a perctérfogatot, a bal kamrai nyomásokat, a +-dP/dt-t, a makroszkópos és mikroszkópos remodellinget és az intracelluláris Ca2+-homeosztázist, az előnyös változások mellett a CIL malignus ritmuszavarok révén fokozta a szívelégtelen állatok mortalitását. A CIL egészséges patkányok kamrai aritmia-gyakoriságát, valamint az ahhoz köthető mortalitást is fokozta, ha a szívizom-aritmia küszöbét akut iszkémiával (LAD-lekötés) vagy adrenalinnal csökkentettük. Modellünkben a proaritmia leginkább a foszfodiészteráz III-enzim gátlás következtében létrejövő ciklikus AMP-szintemelkedésnek lehet a következménye. A CIL a QT -re nem volt hatással. Bár nincsenek direkt evidenciák, ezek az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a pangásos szívelégtelen betegek CIL-lal való kezelése veszélyeket rejthet magában és az alkalmazási előirat ilyen irányú tiltását komolyan kell venni egészen addig, ameddig az ellenkezője be nem bizonyosodik. A kardiológiai alapkivizsgálás és gondozás ugyan nem feltétele a CIL-kezelésnek, de a terápiás döntésbe kardiológus is bevonható, így a CIL egy megfelelően megválasztott beteganyagon hatékony és biztonságos gyógyszer lehet.