A szervezetnek a kültakaró integritásának megszűnésére adott természetes válaszreakciója a sebgyógyulás. A sebgyógyulás komplex, dinamikusan változó folyamat, amit különböző citokinek és mediátorok irányítanak. A heg a bőrt ért trauma után, a szövetek sérülését követően kialakult fiziológiás sebgyógyulási folyamat eredménye, egyedül az intrauterin sebgyógyulást nem követi hegképződés. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a károsodás mértéke, minél elhúzódóbb a sebgyógyulás, annál nagyobb az esély a feltűnő, kozmetikailag zavaró heg kialakulására. A hegképződést az életkor, a seb elhelyezkedése és genetikai tényezők is befolyásolják. Ideális esetben a heg vékony, vonalszerű, a bőr szintjében van, a környezet bőréhez hasonló színű. A hegben nincsenek bőrfüggelékek, szakítószilárdsága legfeljebb az intakt bőr 70%-a. A szerzők ezen cikk keretei között mutatják be röviden a normál, és kóros sebgyógyulás folyamatát, valamint a hegkezelés legfontosabb terápiás lehetőségeit.