A laboratóriumi medicina az utóbbi évtizedben óriási technológiai és módszertani fejlődésen ment keresztül. Ugyanakkor a laboratóriumi vizsgálatokra fordítható állami finanszírozás ma sem több, mint a több mint egy évtizeddel korábbi, napjainkra már meghaladott technológiai, módszertani és biomarker ismereten alapuló diagnosztikai igényhez 2002-ben allokált éves 20-22 MrdFt (jelenleg a Gyógyító Megelőző kassza alig több mint 2 százaléka). Pedig a csúcstechnológia és módszertan - robotok, DNS szekvenálók, automatizált rendszerek, informatikai hierarchia - már 5-10 éve szolgálja a modern medicina igényeit a hazai nagyellátó laboratóriumokban. A közlemény a csúcstechnológiát alkalmazó, egyben tudásközpontként működő hazai laboratóriumok szakmai koncepcióját mutatja be és a komplex működés tükrében elemzi a hazai laboratóriumi finanszírozás elégtelenségét a korszerű, kompetens, minőségi laboratóriumi diagnosztika biztosításához. Pél dákon keresztül emeljük ki, hogy a laboratóriumi tesztek költséghatását nem önmagukban, hanem a teljes betegellátás szintjén gyakorolt költséghatékonyságuk tükrében szükséges vizsgálni. Sajnos annak modellezését, hogy a laboratóriumi tesztek klinikai protokollok alapján történő szisztematikus alkalmazásának tesztfelhasználásban jelentkező változása milyen hatással lehet a betegellátás költségeire, sem betegellátás szintű költséghatékonyság vizsgálatokkal, sem a laboratóriumi kasszafelhasználást vizsgáló tanulmányokban nem elemezték.