A kardiovaszkuláris prevenció elvei nem nagyon változtak az utóbbi évtizedben; égető szükség lenne az újabb innovatív (mód)szerek átütő erejére. Ha a kardiovaszkuláris prevenció nagy vizsgálatait a kritikai gondolkodás mérlegére tesszük, valamely utóbbi években tesztelt (mód)szer majd annyiszor ártott, mint használt, de biztosan a semleges eredmény volt túlsúlyban. Logikus és tetszetős teóriák dőltek meg. A bizonytalanságok egy részének oldódása várható új vizsgálatok révén, de sajnos biztosan maradnak alapvető bizonytalanságok is. Másrészt viszont vannak olyan lehetőségek, amiket - bizonyított hatékonyságuk ellenére - nem használunk ki. Az erélytelen, az egészségügyben nem megtérülő tudományos kutatás és ipari innováció a fejlődés alapvető akadályává válhat.