A foglalkozási asztma hazánkban is kötelező jelleggel bejelentendő betegség; az 1990 januárjától 2013. december végéig terjedő időszakban hazánkban 180 foglalkozási asztmát jelentettek be: 1990 és 1995 vége között 52, 1996 és 2000 között 83, 2001 és 2006 között 40, 2007 és 2013 vége között 5 esetet. Ezek az adatok azért meglepőek, mert az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet évkönyve szerint 2000 és 2012 között egyetlen olyan év sem volt, amikor ne lett volna legalább 14 000 új asztmás felnőtt beteg. Nemzetközi adatokból az is ismert, hogy a felnőttkori asztmások legkevesebb 2%-a foglalkozási asztmában szenved, és 1 millió dolgozó közül minimálisan 50-nek lesz foglalkozási asztmája évente. 2003-ban az Egyesült Királyságban 631, foglalkozási asztmában szenvedő beteget regisztráltak, nálunk ugyanebben az évben 7-et. Mivel nem feltételezhető, hogy hazánkban nagyságrendekkel jobb a munka-egészségügyi környezet, mint bárhol máshol a világon, talán még sincs minden eset regisztrálva. Az itthon bejelentett esetek legnagyobb része pék vagy malomipari munkás volt (55 fő). Őket követik a fémmegmunkálók (11 fő) és a szakasszisztensek (10 fő). A textillel dolgozók körében (szabók, varrónők, textilipari munkások) a foglalkozási asztmások száma 9 fő, és ugyanígy 9 fő foglalkozott bőrrel, illetve szőrrel. Nemzetközi adatok szerint a foglalkozási asztma kialakulása szempontjából az egyik legveszélyeztetettebb szakma az állatgondozóké, nálunk a 24 év alatt mindössze 4 ilyen beteget találtak. Érdekes, hogy 2003-ban 3 muzeológusról derült ki, hogy foglalkozási asztmában szenvednek. (Ebben a szakmában se előtte, se utána nem volt bejelentés.) A szerző a foglalkozási asztma hazai irodalmának áttekintése után ismerteti a foglalkozási asztma osztályozását, patomechanizmusát és klinikai megjelenését, a hajlamosító betegségeket, valamint a diagnosztika és terápia lehetőségeit. Bemutatja a hazai felnőttkori asztma epidemiológiai adatait és a foglalkozási asztma gyakoriságára vonatkozó nemzetközi eredményeket. Végül a foglalkozási asztma hazai adatainak elemzésével a szerző felhívja a figyelmet az esetek bejelentésének gyakori elmulasztására és számba veszi ennek lehetséges okait.