A fejlett országokban végbemenő negatív demográfiai változások, amelyek a társadalmak elöregedéséhez vezetnek, valamint a születések számának csökkenése az asszisztált reprodukciós technikák nagyobb hatékonyságát követelnék meg. Azonban az ezen módszerek segítségével elért születések aránya nem több, mint az embrióbeültetések egyharmada. Alternatív megoldásként merül fel az embriót körülvevő tápoldatkörnyezet molekuláris szintű vizsgálata, mely során olyan markereket keresünk, melyek lehetővé teszik az embriók új szempontú, nem invazív minőségi értékelését. Folyadékkromatográfiával kapcsolt tömegspektrometria segítségével vizsgáltunk meg kilencven tápoldat mintát (életképes és nem életképes embriók), mely során azonosítottunk egy 9 kDa tömegű fehérjét, amely mint mennyiségi marker szignifikáns eltérést mutatott az életképes és a nem életképes embriók mintái között. Módszerünk újdonsága, hogy méréseinket vakon, valós körülmények között végeztük 100%-os biztonsággal kiszűrve az életképtelen embriókat.