Az orrmelléküreg-rendszer respiratorikus adenomatoid hamartomája (REAH) a közelmúltban leírt ritka, benignus proliferáció. Első leírói Wenig és Heffner voltak, 1995-ben. Az első német nyelvterületi esetről is csak 2003-ban jelent meg közlemény. Etiológiája ismeretlen, a respiratorikus hámból indul ki. Kiindulási helye az orrmelléküreg-rendszer, illetve az orrüreg bármely területe, illetve az epipharynx. Férfiaknál lényegesen gyakoribb, mint nőknél (75%-25%). Jellemzően 35 éves kor felett jelentkezik. Megjelenése jellemzően orrpolipra hasonlít. Növekedése excesszív, nem infiltratív. Az általa okozott tünetek jellemzően térfoglalásból, illetve az orrmelléküregek drenázsának gátlásából adódnak. Az elváltozás terápiája a teljes műtéti eltávolítás. Jelen közleményünkben az orrmelléküreg-rendszerből kiinduló REAH-ban szenvedő betegünk kezeléséről számolunk be. Esetismertetés: A beteg 54 éves férfi, kórelőzményében hipertónia szerepel. Panaszai jobb oldalon gátolt, bal oldalt jó orrlégzés, időnként jobb oldali arc- és homloktájéki fájdalommal. Szaglását, ízérzését megtartottnak mondta, kóros orrváladékozást nem érzett. Endoszkópos vizsgálattal észleltük, hogy jobb oldalt a középső orrjáratot polipszerű idegen szövet tölti ki, amely mögül mucopurulens váladék ürül. Az elvégzett arckoponya-CT a jobb oldali arc- és homloküreg, illetve a jobb oldali ethmoidalis sejtek fedettségét mutatta. Az endoszkópos orrmelléküreg-műtét során az elülső rostasejtekben lévő szövetet eltávolítottuk. A műtétet követően a beteg panaszai megszűntek. A szövettani lelet respiratorikus epithelialis adenomatoid hamartomát írt le. A beavatkozás után két hónappal készült arckoponya MRI-vizsgálat recidívát nem írt le, ezt az azóta ismételten elvégzett endoszkópos kontrollvizsgálatokkal sem tapasztaltuk. Következtetés: A REAH jelentőségét elsősorban a differenciáldiagnosztikai probléma adja, el kell különíteni főleg az inert papillomától és a malignus tumortól. Ezáltal meg tudjuk kímélni a beteget a szükségtelenül radikális beavatkozásoktól.