A légzési elégtelenség előfordulása a COPD súlyosságával egyre gyakoribb, adekvát diagnosztikájának arany "standard"-je az artériás vérgázvizsgálat. A ventiláció hatékonyságának megítélésére egy szublingualis tonométert fejlesztettünk ki, mely reményeink szerint egy nem invazív, egyszerűen alkalmazható, jól reprodukálható módszerrel teszi lehetővé az artériák parciális CO2 nyomásának (PaCO2) megítélését. A CO2 equilibráció meghatározásához in vitro és in vivo méréseket végeztünk (előbbit nem részletezzük). A szublingualisan mért parciális CO2 nyomásértékeket (Ps1CO2) az arterializált kapillárisból nyert vérminták parciális CO2 nyomásértékeivel (PaCO2), továbbá a beteg által kilélegzett levegő CO2 nyomás-értékeivel (PETCO2) hasonlítottuk össze 10 egészséges önkéntesnél és mindösszesen 54, különböző stádiumú, stabil állapotú COPD-s betegnél. Vizsgálatunkban az 54 stabil állapotú COPD-s betegnél mért Ps1CO2 és PaCO2 értékek elemzésével szoros korrelációt találtunk a két módszer között (44,4+-9,3 vs. 42,7+-7,7 Hgmm; átlag+-SD), és a két érték közötti különbség (ún. "gap") a COPD valamennyi stádiumánál (GOLD I-IV.) konzisztensnek mutatkozott (GOLD I-IV; Ps1CO2 - PaCO2: 1+11.: 0.8+-4.5; III.: 2,3+-6,7; N.: 1,6+-4,2 Hgmm). A betegség súlyosbodásával konzekvens emelkedés mutatkozott mind a Ps1CO2, mind a PaCO2 és mind a PETCO2 értékekben. A Ps1CO2 és PaCO2 értékek közötti korrelációt a Bland-Altman analízissel szemléltettük (bias: 1,75 Hgmm). Az eddigi eredményeink biztatóak és megerősíteni látszanak, hogy az újonnan kifejlesztett szublingualis tonométer alkalmas lehet a PCO2 értékének adekvát, ugyanakkor non-invazív meghatározására. E módszer jól tolerálható és reprodukálható, annak ellenére, hogy természetesen egyelőre vannak vitathatatlan korlátai.