Bevezetés: Ellentmondásosak az adatok az elhízás és a prosztatarák kezelésének eredményessége közötti összefüggésre vonatkozóan. A magas BMI hatása a klinikai kimenetelre kevésbé tisztázott. A prosztatarák hormonterápiájának eredményessége és a BMI közötti esetleges összefüggés vizsgálatáról ez idáig tanulmány nem került publikálásra. Betegek és módszerek: Prospektív, nem összehasonlító, kohorsz vizsgálat az elhízott és normál testsúlyú betegek biokémiai, valamint klinikai rekurrencia arányainak és az elhízással való összefüggésének felmérésére. A vizsgálati készítmény hatóanyaga 1-3 havonkénti adagolásban 3,6 mg, illetve 10,8 mg goszerelin-acetát volt. 2009. június és 2012. szeptember között 145 centrumban 1376 beteg került bevonásra. Eredmények: A túlsúlyos betegek között a biokémiai és klinikai progresszió, valamint a klinikai kiújulás szignifikánsan alacsonyabb arányban fordult elő (p=0,0133; p=0,0002). A klinikai és biokémiai progressziót egyaránt szignifikánsan (p=0,0116; p<0,0001), magasabb arányban lehetett detektálni azoknál, akik a vizsgálat ideje alatt nagyobb testsúlycsökkenést produkáltak. Következtetések: A magas BMI mind a klinikai, mind a biokémiai kiújulás tekintetében szignifikáns előnyt jelentett. Az elhízás és a terápia eredményessége közötti összefüggés eredményeink alapján is tovább vizsgálandó.