A polycystas ovarium syndroma (PCOS) diagnosztikai kritériumait a 2003-as Rotterdami Konszenzus értekezlet állásfoglalása rögzítette. Eszerint PCOS-ről beszélhetünk, ha három kritérium közül (oligo- vagy anovulatio, hyperandrogenaemia klinikai és/vagy biokémiai jelei, a polycystas ovariumok ultrahang képe) kettő jelen van, illetve az egyéb megbetegedések (pl. 21-hydroxylase deficiencia) kizárhatóak. A három kritérium kombinálásával 4 fenotípus határozható meg, amelyek eltérnek mind gyakoriságban, mind a klinikai tünetek és a hosszú távú metabolikus rizikó szempontjából. A fenotípus szerinti felosztás lehetőséget biztosít a jobban egyénre szabott kezelési stratégiák kidolgozásában, amely függ a beteg aktuális igényeitől (meddőség kezelése, hyperandrogén állapot kezelése), de gondot kell fordítani a PCOS hosszú távú metabolikus következményeinek (elsősorban diabetes, illetve metabolikus syndroma) kivédésére is. A terápia valamennyi vonatkozásában jelentőségük van az inzulinérzékenységet fokozó szerek alkalmazásának, de a pontos indikáció, és egyáltalán a hatásosság, még kevésbé körvonalazott. Mindenesetre a PCOS vonatkozásában a viszonylag jól kezelhető meddőség és hyperandrogenaemia mellett egyre inkább számolni kell a hosszú távú következményekkel, ugyanakkor a rizikó foka (fenotípustól függően), és a megelőzés, valamint a terápia még kevésbé megalapozott.