A gyulladást hosszú ideje a szöveti homeosztázist károsító folyamatnak tartjuk, nem megfelelő csillapítása esetén ugyanis valóban sokféle gyulladásos, autoimmun és malignus megbetegedéshez vezethet. A gyulladás folyamatának fenntartásában kulcsszerepet játszanak a mononukleáris fagocitarendszert alkotó sejtek, a legújabb eredmények azonban azt mutatják, hogy a makrofágoknak pozitív szerepük is lehet, például a sérült szövetek/szervek gyógyulásában. Ennek hátterében az áll, hogy a makrofágok rendkívül plasztikusak, a környezetükből érkező jelzésektől függően sokféle fenotípust kifejezhetnek, és ennek megfelelően alapvetően eltérő funkciókat is elláthatnak, így például a gyulladásos folyamatok feloldásában (resolution) is fontos szerepük van. Képesek befolyásolni a parenchymát alkotó sejtek, köztük az ős- és elődsejtek sorsát, sőt ez a hatás esetenként kölcsönös. Dolgozatunkban röviden összefoglaljuk a makrofágok eredetét, sorsát, heterogenitását, plaszticitását, valamint szerepüket a sebgyógyulásban és a szövetregenerációban. Különös figyelmet fordítunk a fagociták polarizációjára, valamint a makrofágok és a mesenchymalis őssejtek közti kölcsönhatás(ok) szerepére a gyógyulási folyamatokban.