Az epilepszia a gyermek- és serdülőkor egyik vezető neurológiai betegsége, ami általában megfelelő, többnyire gyógyszeres terápiával kezelhető. Figyelemre méltó, hogy az epilepsziák első tüneti megjelenése az esetek mintegy 65%-ában 0-18 éves kor közé tehető. Ez az életkor a kognitív funkciók fejlődésének, az ismeretek megszerzésének legaktívabb szakasza. Következésképp, az epilepszia-betegség a gyermek életének lényegében valamennyi területén hosszú távon érezteti hatását: befolyásolja a gyermek közösségbeli szocializációját, iskola- és pályaválasztását, későbbi egzisztenciális előmenetelét és magánéletének alakulását. Az újszülött-, csecsemő-, gyermek- és serdülőkorban életkorfüggő etiológiai-patofizológiai tényezők nyomán életkorhoz kötötten manifesztálódnak a speciális epilepszia szindrómák.