A cikk az utolsó néhány év néhány aktuális pszichiátriai etikai problémáját tárgyalja. Foglalkozik a DSM-5 megjelenése előtt folyó intenzív vitával, s a DSM-5-tel kapcsolatos kritikákkal. Majd a placebo használatának etikai kérdéseit elemzi. Ezt követi a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar (ADHD) stimulánsokkal történő kezelésének etikai elemzése, melyek közül az egyik az autenticitás problémája, vagyis az, hogy a beteg kezelés előtti vagy utáni énje tekinthető-e inkább az autentikus énjének. Ez a kérdés nemcsak az ADHD kezelése kapcsán merül fel, hanem előkerült korábban a depresszió antidepresszánsokkal történő kezelése kapcsán, s felmerül ma is a mély agyi stimulációs kezelés, illetve a dopaminpótló gyógyszeres terápia kapcsán is, melyek mindegyike változást idéz elő az így kezelt beteg személyiségében és motivációiban. A cikk végül foglalkozik az antidepresszánsokkal való kezelés betegtájékoztatási vonatkozásaival, s a belátási képesség megállapításánál a pszichiátriai nővér bevonásának, illetve a becslőskálák kiterjedtebb használatának szükségességével.