A szívelégtelenség magas és növekvő prevalenciájú, s az egyre korszerűbb kezelési lehetőségek ellenére magas morbiditású és magas mortalitású kórkép. A betegséggel kapcsolatos gyakori hospitalizáció a szívelégtelenséget az egyik legköltségesebb kórképé teszi. A nyugat-európai és az Amerikai Egyesült Államokból származó adatok alapján a szívelégtelenség ellátása az egészségügyi büdzsé 1-2%-át emészti fel, s ennek, kb. 2/3-a a betegek kórházi ellátására fordítódik. Egészségügyi elemzők az elkövetkező 20 évben a szívelégtelenség prevalenciájának 25%-os növekedését prognosztizálják, ami véleményük szerint az egészségügyi költségek közel háromszoros növekedésével jár majd. Éppen ezért a szívelégtelenség korszerű evidenciákon alapuló, az aktuális irányelveknek megfelelő ellátása érdeke a szívelégtelenségben szenvedő betegeknek, a leterhelt egészségügyi intézményeknek, s a finanszírozónak egyaránt. Számos nemzetközi adat és néhány hazai felmérés eredményei alapján azonban az irányelvek alkalmazása messze nem tekinthető ideálisnak. Jól tükrözi ezt az a tény is, hogy az evidenciákon alapuló gyógyítás szabályait alkalmazva az enyhe (NYHA I-II) szívelégtelenség éves halálozása ma megközelítőleg 3%, amíg a súlyos szívelégtelenségé kb. 10%-nak tekinthető, ezzel szemben a finanszírozói adatok alapján Magyarországon a szívelégtelenség éves mortalitása 27%. Ahhoz, hogy a hazai helyzetet tisztán lássuk, ahhoz hogy választ kapjunk arra, miért lényegesen rosszabb a magyar szívelégtelenségben szenvedő betegek prognózisa az irányelvekben meghatározott módszerek alkalmazása mellett várhatónál, elengedhetetlenek a betegség és a betegek jellemzőit, illetve a napi klinikai gyakorlatot tükröző adatok. Ezért döntött úgy a Magyar Kardiológusok Társasága Szívelégtelenség és Szívizombetegségek munkacsoportjának elnöksége a Magyar Kardiológusok Társasága elnökségének támogatásával, hogy létrehozza a Magyar Szívelégtelenség Regisztert.