Az elmúlt évtizedekben világszerte olyan demográfiai változások történtek, melyek a krónikus, úgynevezett civilizációs betegségek számának aggasztó növekedéséhez vezettek. A 2-es típusú diabétesz és a társult kardiovaszkuláris kórképek vezető morbiditási és mortalitási tényezővé váltak, és a mozgásszegény életmód és helytelen táplálkozás következtében egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek. A 2-es típusú diabétesz (T2DM) alapja az inzulinrezisztencia fokozódása, melynek következtében a hasnyálmirigy béta-sejtjei egy idő után elvesztik inzulintermelő kapacitásukat. Progresszív, sokáig tünetmentes betegség, melyet gyakran csak a szövődmények megjelenése után ismernek fel. A legfontosabb feladat tehát a betegség megelőzése, de az időben történő felismerés és a megfelelő glikémiás kontroll elérése és megtartása diabétesz kezelésének alapvető közé tartozik.