Az optimális onkológiai terápia kidolgozásához és a hatékonyságának leméréséhez fontos, hogy az anatómiai elváltozásokat és a sejtszintű metabolizmus megváltozását az orvosi képalkotásban is minél több esetben lehessen kvantitatívan jellemezni. Minél inkább törekedni kell arra, hogy a képalkotás eredményei összehasonlíthatóak legyenek a két vagy akár több egymást időben követő leképezés után. Ebben a munkában a tomográfiai módszerek (CT, MRI, SPECT és PET) közül főleg a funkcionális információt szolgáltató PET kapcsán számolunk be az aktuális lehetőségekről, mert jelenleg ez a technika rendelkezik a legsokoldalúbb kvantitálási képességgel.