Bevezetés: Az orális káliumpótlás számos betegség esetében ma is elkerülhetetlen. A gyomor-, bélnyálkahártya irritációjának csökkentése végett általában elnyújtott kálium-klorid-leadású pelletizált vagy mátrixszerkezetű gyógyszerformákat használnak. A kioldódási vizsgálatok segítséget nyújthatnak a kálium-klorid-leadás és a káliumfelszívódás in vivo történéseinek megértéséhez. Célkitűzés: A szerzők egy pellet- és egy mátrixtabletta-szerkezetű, káliumpótlásra használatos gyógyszerforma kálium-klorid-leadását vizsgálták 12 óra időtartamra kiterjesztett kioldódási vizsgálattal. Módszer: A vizsgálatot a CPMP/EWP/QWP/1401/98 irányelvnek megfelelően végezték el. A mérések kilenc időpontban (0, 1, 2, 3, 4, 5, 7, 9, 12 óra) és három kioldóközegben (0,1 M sósav, pH 1,2; acetátpuffer, pH 4,5; foszfátpuffer, pH 6,8) történtek. Eredmények: Mindhárom kioldóközegben hasonló eredményeket kaptak. Következtetések: Feltételezhető, hogy a kálium-klorid felszabadulása mindkét gyógyszerforma esetében már a gyomorban (pH = 1,2) megkezdődik, és átlagos sebességű passzázs során - 6-7 óra alatt - a vastagbélbe való belépés idejére mindkét gyógyszerformából kioldódik a kálium-klorid-tartalom 80%-a. Valószínűnek látszik, hogy in vivo a mátrixtablettából a gastrointestinalis traktus proximalis szakaszán nagyobb arányban oldódik ki a kálium-klorid, mint a pellettechnológiával készült készítményből. Mindkét gyógyszerforma teljesíti a hatékony kálium-klorid-leadás klinikai feltételeit.