A hypercapniás légzési elégtelenségben szenvedő krónikus obstruktív bronchitises betegek (COPD) egy alcsoportjában a nem invazív gépi lélegeztetés (NPPV) egy kiegészítő eszköz lehet a kezelésben. Irodalmi adatok szerint a magas intenzitású (Hi) nem invazív lélegeztetésnek nevezett új lélegeztetési mód (Hi-NPPV; légzési frekvencia >20/perc, inspiratorikus légúti nyomás (IPAP)>28 H2Ocm) hatékonyabban javítja a gázcserét, mint a hagyományos nem-invazív gépi lélegeztetési beállítások. Vizsgálatunkban felmértük a két különböző nem invazív gépi lélegeztetési típus rövidtávú fiziológiai hatásait. A hagyományos alacsony intenzitású gépi beállítás (Li-NPPV) során a korábbi vizsgálatokban alkalmazott értékeket használtuk (IPAP 17,7+-1,6 H2Ocm, exspiratorikus légúti nyomás (EPAP) 4+-0 H2Ocm, légzési frekvencia 12/perc) míg a Hi-NPPV esetében 27,6+-2,1 H2Ocm IPAP értéket, 4+-0 H2Ocm PEEP-et és 22/perc légzési frekvenciát alkalmaztunk. Mindkét gépi beállításban a gázcsere javulását tapasztaltuk, mely azonban kifejezettebb volt Hi-NPPV-ben mint a Li-NPPV lélegeztetési módban (pCO2: 59,3+-7,5 Hgmm spontán légzés, 55,2+-6,9 Hgmm Li-NPPV és 49,4+-7,8 Hgmm Hi-NPPV alatt). A spontán légzéshez képest a Hi-NPPV nagyobb mértékű csökkenést indukált a diaphragmatikus nyomásidő szorzatban (PTPdi/min), mint amit Li-NPPV beállítás során tapasztaltunk (323+-149 H2Ocm*sec/min spontán légzés, 132+-139 H2Ocm*sec/min Li-NPPV, valamint 40+-69 H2Ocm*sec/min Hi-NPPV alatt). A nem invazív gépi lélegeztetés csökkentette a keringési perctérfogatot (melyet nem invazív módon mértünk Finométerrel) és a számított oxigénszállításban, mely változások szignifikánsan magasabbak voltak a Hi-NPPV mód alkalmazása során. Megállapítást nyert tehát, hogy a belégzési nyomás emelésével a légzési munka csökkent a gázcsere pedig javult, viszont ezzel párhuzamosan a keringési perctérfogat és az oxigén transzport csökkenése jelentkezett. A perctérfogat és oxigén transzport csökkenés hosszú távú konzekvenciái nem ismertek, ezért további vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, hogy ezen eltérések milyen hatással vannak a betegek hoszszú távú túlélésére.