Súlyos szilikózis kialakulása üveghomályosító munkakörben
Bibliogr.: p. 149. - Abstr. hun.
In: Foglalkozás-Egészségügy. - ISSN 1417-1015. - 2014. 18. évf. 3. sz., p. 148-149.
A szilicium-dioxid egyike a természetben leggyakrabban előforduló vegyületnek. Kristályos formája a kvarc megtalálható számos kőzetben, homokban. Magas szilicium-dioxid expozíció veszélyével járó foglalkozások: üvegipar, bányászat, kőfejtés, útépítés, építkezés, alagútépítés, homokfúvás, kőfaragás, öntödei munkák, öntvénytisztítás, fazekasság, kerámiaipar, fogtechnikus. A kvarchomok gyakorlatilag tiszta szilicium-dioxid, így üveggyártásban dolgozó munkások és homokfúvók is szilicium-dioxid expozíciónak vannak kitéve. A szilikózis szilicium-dioxid tartalmú por tartós belégzésének következtében kialakuló tüdőbetegség. A szilikózisnak három típusa fordul elő: - krónikus szilikózis: hosszú expozíciós idő (több mint 15 év) és mérsékelt szilicium-dioxid expozíció után jelentkezik. Gócos tüdőfibrózist és mellkasi nyirokcsomó duzzanatot okoz. Ez a szilikózis leggyakoribb formája. - accelerált szilikózis: nagyobb mennyiségű, rövidebb expozíciós ideig (5-15 év) tartó szilicium-dioxid por belégzése után keletkezik. A tünetek gyorsabban alakulnak ki, mint a krónikus szilikózisnál. - akut szilikózis: rövid expozíciós ideig tartó, nagy mennyiségű szilicium-dioxid por belégzése után jelentkezik. A beteg állapota gyorsan romlik, súlyos nehézlégzést és alacsony véroxigén szintet eredményez. Radiológiailag infiltrátumok képében jelentkezik. Az expozíció befejeződése után a folyamat progrediálhat és irreverzibilis. Progresszív, masszív fibrózis mind a krónikus, mind az accelerált formában felléphet, de gyakoribb az accelerált formánál. A szilikózisos betegnél nagyobb a kockázata a tubekulózisnak és az immunológiai megbetegedéseknek. (pl. Caplan syndroma).