A 2-es típusú diabetes mellitus fő morbiditási és halálozási okát a nagyér-szövődmények jelentik. A koronáriabetegség, pangásos szívelégtelenség, iszkémiás stroke és a perifériás artériás érszűkület 2-4-szer gyakoribb mind a régóta fennálló 1-es, mind a 2-es típusú diabéteszes betegek körében, mint az átlagpopulációban. A felgyorsult érelmeszesedés egyik fő kóroki tényezője az aterogén dyslipidaemia. A lipidcsökkentő terápia elsődleges célértékét az LDL-koleszterin, másodlagos célértékét a non-HDL-koleszterinszint elérése jelenti. A diabéteszes dyslipidaemia elsődleges gyógyszeres kezelését a statinok jelentik. A legújabb amerikai lipidcsökkentési irányelv a statinokat elsősorban a kardiovaszkuláris rizikót csökkentő készítményeknek és csak másodlagosan koleszterincsökkentőknek tartja. A statinok újonnan kialakult diabéteszt provokáló hatása minimális, dózis- és készítményfüggő, azonban ezt a potenciálisan kedvezőtlen hatást jelentősen felülmúlja a kardiovaszkuláris rizikót csökkentő hatásuk.