A WHO 2014-ben közölt, a 2012-es évet magában foglaló adatai alapján az infekt eredetű megbetegedések az összmorbiditás, mortalitás vonatkozásában a második helyen állnak a világon. Ezen belül a légúti fertőzések képezik átlagosan a legnagyobb csoportot, de természetesen jelentős eltérések vannak földrészek, régiók és országok között. Hazánkban is a légúti fertőzések képezik azt a betegségcsoportot, amellyel a háziorvosok gyakran találkoznak, és elsősorban a beteg panaszai és az esetlegesen néhány laboratóriumi adattal és képalkotó eljárással kiegészített fizikális vizsgálat alapján kell a terápiás konzekvenciákat levonni. A légúti fertőzéseket általában felső és alsó légúti fertőzések kategóriájába szoktuk besorolni. Az előbbi csoportba tartoznak a gyakran közönséges meghűlésnek tartott kórképek, de ide soroljuk a melléküregeket érintő gyulladásos folyamatokat, epiglottitist, influenzát, streptococcusok által okozott légúti fertőzéseket stb. Az alsó légúti kategóriába soroljuk általában a bronchusokat (trachea kivételével) és a tüdő parenchymáját érintő fertőzéseket. A háziorvosok rendelkezésére álló korlátozott lehetőségekkel is, bizonyos jellegzetes klinikai tünetek alapján, már a beteg anamnézise és a fizikális vizsgálat lehetőséget biztosít a fontosabb fertőzések elkülönítésére és annak eldöntésére, hogy a beteget elég, ha csak tüneti kezelésben részesítjük, esetleg antibiotikum adására szorul, vagy kórházba kell utalni. Természetesen nem lehetséges valamennyi légúti infekció részletes tárgyalása, ezért a fontosabb kórképekről és az elkülönítő diagnózis néhány fontosabb eleméről lesz szó elsősorban.