Az első ELISA vizsgálattal kapcsolatos eredményekről az 1970-es években publikáltak. Az alapelv az antigén és/vagy az antitest kimutatása. A növekvő számú vizsgálati minták miatt egyszerű, majd bonyolult automata rendszereket dolgoztak ki. Előtérbe került a szenzitivitás és specificitás növelésének igénye, melyet a capture, szendvics, kompetitív ELISA-k és a biotin avidin jelölések bevezetésével lehetett elérni. A kvalitatív mellett a kvantitatív ELISA-k is bővítették a diagnosztika lehetőségeit. A diagnosztika biztonságát jelentő aviditási módszer lehetővé tette az egyetlen mintából történő megbízható antitest kimutatást, mellyel a fertőzés időpontja behatárolható. Mára megjelentek az antigén és antitest egyidejűleg történő kimutatását szolgáló ELISA-k is. Harmadik és negyedik generációs kiteket vezettek be, melyeknél több esetben rekombináns proteinnel borították a plasztik mélyedések felszínét. A minőségbiztosítás jegyében új és újabb lehetőségek nyíltak a szerológiai eredményt befolyásoló faktorok csökkentése érdekében. A takarékosság jegyében a kézi és automata vizsgálatokhoz is törhető műanyag ELISA csíkokat gyártanak. Full automata rendszerekre fejlesztettek új típusú módszereket, ilyenek a CMIA és ECLIA módszerek.