A miokardiális bridge prognosztikus jelentősége és lehetséges rizikóstratifikációja koronarográfia és FFR-mérés segítségével / Bujáky Csaba [et al.]
Bibliogr.: p. 299. - Abstr. hun., eng.
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2014. 44. évf. 5. sz., p. 294-299. : ill.
A miokardiális bridge (MB) az egyik leggyakoribb kongenitális koszorúér fejlődési anomália. Általában jóindulatú eltérés, de ritkán társulhat anginával, aritmiával, csökkent balkamra-funkcióval, miokardiális stunninggal, szívinfarktussal, sőt hirtelen szívhalállal is. Az MB klinikai relevanciája vitatott, optimális kezelése tisztázatlan. Vizsgálatunk célja az MB prognosztikus értékének meghatározása, illetve magas rizikójú csoportok azonosítása. Betegek és módszerek: Olyan betegeket választottunk be, akiknél intézetünkben 2004. március és 2012. február között koronarográfiás vizsgálat MB-t igazolt, azonban ateroszklerózis okozta szignifikáns koronáriaszűkületet nem találtunk. Az angiológiailag jelentősnek ítélt (dinamikus lumenszűkület >50%) MB esetén pressure wire vizsgálatot is elvégeztük (FFR-csoport), az enyhe MB-vel élő betegek alkották a kontrollcsoportot. Az FFR-csoportot tovább bontottuk a vizsgálat pozitív (FFR +) és negatív (FFR-) eredménye alapján. Klinikai végpont a halál, hirtelen szívhalál, szívinfarktus, rekoronarográfia, PCI, stroke, angina vagy más kardiovaszkuláris ok miatti kórházi kezelés voltak. Eredmények: Összesen 39 beteget azonosítottunk. Közülük 19 az FFR (8 FFR +, 11 FFR ), 20 a kontrollcsoportba került. Az átlagos követési idő 5,2 év volt. A két csoport nem tért el a főbb antropometriai és kórtörténeti adatokban, azonban a hipertónia a kontroll, a korábbi szívinfarktus az FFR-csoportban gyakrabban fordult elő (p <0,05). A követési idő alatt a végpontok előfordulásában nem volt statisztikailag jelentős eltérés sem a két, sem a három csoport összehasonlításakor 2 haláleset történt, mindkettő hirtelen szívhalál az FFR-csoportban. Következtetések: A jelentősnek ítélt MB esetén magas, 11,8%-os halálozást észleltünk, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy további, nagyobb elemszámú vizsgálatok szükségesek a kórkép prognosztikus jelentőségének megítéléséhez, a magas rizikójú betegek azonosításához. Másrészt a kis elemszám mellett is úgy tűnik, hogy az FFR mérésnek nincs a rizikóstratifikációban szerepe.