Dolgozatom célja a magyar képalkotó diagnosztika fejlődési irányának azonosítása, meghatározó problémáinak bemutatása, valamint alaphipotézisem alátámasztása vagy elvetése, mely szerint: a magyar képalkotó diagnosztika csupán megfelelő szervezéssel, jelentősebb többlet források és a finanszírozási környezet átalakítása nélkül hatékonyabbá és hosszú távon működtethetővé tehető. A magyar egészségügy különlegessége, hogy nem országos fenntartói vagy szakmai tervek, hanem egyéni érdekkijárás mentén valósulnak meg az intézményi, különösen a képalkotó diagnosztikai fejlesztések. Ez a 2010-14 közötti időszak centralizációs törekvéseivel mit sem változott, a beruházások országos egyeztetés nélkül, a lokális érdekek mentén valósulnak meg. A "Supplier-induced demand", azaz a "szolgáltató által indukált kereslet" (vagy kínálat keltette kereslet) a magyar egészségügyi ellátórendszer meghatározó jellemzője: ott keletkezik jelentős diagnosztikai (ellátási) igény, ahol van rendelkezésre álló technológia és orvosi háttér, ami nagymértékben torzítja a lakosság hozzáférési egyenlőségét. Elemzéseim során a CT-diagnosztikát, MR-diagnosztikát, valamint az angiográfiás és intervenciós diagnosztikát vizsgáltam meg, és ezek elemzéséből vontam le következtetéseket. E következtetések hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a következő kormányzati ciklusban meg valósuló fejlesztések során világosan lássuk: merre kell haladni egy fenntartható egészségügyet támogató, fenntartható képalkotó diagnosztikai ellátórendszer megvalósításában, és mely területekre érdemes megfelelő hangsúlyt fektetni.