A petefészekrák igényli a nőgyógyászati daganatok körében a legradikálisabb sebészeti beavatkozásokat, amit általában többszörös protokollt is érintő gyógyszeres kezelés követ. A túlélésben az utóbbi két évtizedben javulás észlelhető. A bevezetett egyre hatékonyabb gyógyszerek és a radikális műtétek megemelkedett aránya mellett a két kezelési módozat optimális kombinálása fontos tényezője az előrelépésnek. Jelentős a szerepe továbbá a hatékony gyógyszerek optimális szekvencia szerinti adagolásának. Az infrastrukturális hátteret az a szervezési modell biztosítja, amely egy intézeten belül, nőgyógyász onkológusok irányítása mellett igyekezett megtartani a petefészekrákos betegek diagnosztikáját és komplex terápiáját. Az onkológia e területén megfelelő onkoterápiás tudás és szakmai kultúra alakult ki. Napjainkra a petefészekrákot egyre inkább krónikus betegségnek tekinthetjük, amely a folyamatosan fejlesztett kemoterápiás protokollokkal, valamint tumor-redukciós műtétekkel meggyógyítható, vagy éveken át egyensúlyban tartható, a jó életminőség megtartása mellett, a kezelés alatt és azt követően is. Az utóbbi idők lényeges előrelépése az angiogenezisgátló kezelések bevezetése. Az optimálisan megválasztott második vonalbeli kemoterápia megteremti a betegek számára a sikeres harmadik vonalbeli kezelés lehetőségét a platina-reindukció formájában. Az elmúlt évtized során kifejlesztett és bevezetett multimodális kezelési szekvencia az előrehaladott stádiumú petefészekrákos betegek mintegy 40 %-ában biztosítja az öt éves túlélést.