Az elsőként Werlhof által a XVIII. században leírt vérzéses betegség lényege a thrombocyták immunpatomechanizmusú destrukciója. A kórkép természetéről szerzett ismereteink gazdagodásával a Werlhof-kór elnevezést az idiopathiás, majd immun thrombocytopeniás purpura, a betegséggel foglalkozó IWG nemzetközi munkacsoport 2009-es ajánlása óta az immun thrombocytopenia (ITP) váltotta fel. Nem a betegség nomenklatúrája változott meg csupán. Szemléletünk alakulását tükrözi a kórismézés módosulása, és a kórlefolyás egyes szakaszait is másképp nevezzük, értékeljük és kezeljük, mint a nemzetközi ajánlás megjelenése előtt. Klinikai összefoglalónkban áttekintjük és értékeljük az IWG ajánlását az azt előkészítő és az ajánlás tükrében megjelent legfrissebb szakirodalmi adatokkal, szakfolyóiratban közölt irányelvekkel. A kezelési stratégia messzemenően figyelembe veszi a betegség öngyógyuló hajlamát és az esetek döntő többségére jellemző kedvező kórlefolyást. Célunk az életet veszélyeztető, az életvitelt korlátozó, az életminőséget rontó vérzések megelőzése és kezelése. Napjaink gyakorlata szerint a betegek egyre nagyobb hányadában választhatjuk a várakozni és megfigyelni álláspontot, míg a gyógyszeres kezelést igénylők esetében a kedvezőbb mellékhatás profillal rendelkező IVIG kezelések aránya meghaladja a kortikoszteroid kezelésben részesülő betegek arányát. Az első vonalbeli szerekre kedvezőtlenül reagáló perzisztáló és krónikus ITP-s gyermekek kezelési palettáján új, hatékony eljárások jelentek meg, amelyek egyre nagyobb arányban teszik lehetővé a splenectomia elkerülését.