A merevedési zavarral kapcsolatban mai napig számos tévhit és nem orvosi javaslatra történő kezelési forma létezik, amelynek oka elsősorban a témával kapcsolatos szociális gátlásokban keresendő. Napjainkra nemzetközi vizsgálatok igazolták, hogy a merevedési zavar előfordulása 40 év feletti férfiak esetén 52%, jelentős életminőség-romlást okozva ezzel társadalmi szinten is. A merevedési zavarral küzdő páciensek jelentős része megfelelő kivizsgálást követően javasolt korrekt terápiával eredményesen kezelhető, célszerű tehát az érintettek minél nagyobb arányú bevonása az orvosilag ellenőrzött diagnosztikus és terápiás folyamatba. Különös jelentőséggel bír az a tény, hogy a merevedési zavar nem önálló betegség, hanem tünet, rizikófaktorai gyakorlatilag megegyeznek a hazánkban is népbetegségnek számító hipertónia, diabétesz, metabolikus X szindróma rizikófaktoraival. Gyakran ezen kórképek első klinikai jeleként alakul ki, ezért az érintett betegeket egyéb panaszok hiányában is kardiológiai, illetve belgyógyászati betegnek kell tekintetni mindaddig, amíg ennek ellenkezőjét nem bizonyítjuk. Ennek megfelelően alapos kivizsgálásuk segítségével jelentősen csökkenthetők, akár megelőzhetők a súlyos szövődmények, jelentősen javítható az életminőség. Ahhoz, hogy ebben a munkában eredményesek legyünk, ismernünk kell a pácienseink tévhiteit, szorongásait, a leggyakrabban előforduló "alternatív" kezelési módszereket, jelen összefoglaló munkával a szerző ebben kíván segítséget nyújtani.