A dementia összetett tünetegyüttes, amely jóval túlmutat a szellemi hanyatlás formájában észlelhető, a köznyelvben elbutulásként is említett állapoton. A kognitív teljesítőképesség csökkenésén túl a viselkedés, a hangulat, a mindennapi aktivitás szintjén is számos zavar észlelhető, amelyek egyrészről megkönnyítik, másrészről igencsak komplikálttá teszik a gyakorló orvos számára a kórkép időben történő detektálását. A nemzetközi adatok szerint a 65 év feletti emberek 10%-ában jelentkezik szellemi hanyatlás. A nemzetközi prevalencia-adatokat összevetve a hazai lakosság korcsoportonkénti népességszámával a demens betegek becsült száma Magyarországon mintegy 100 000 fő. Ugyanakkor a 2008-as adatbázis szerint a kezelt betegek száma kevesebb mint 12 ezer. A családorvosi gyakorlatban a legfontosabb, hogy a feledékenységről, az ismeretanyag csökkenéséről beszámoló idős páciens vagy hozzátartozó esetén felmerüljön a dementia gyanúja. A betegség korai diagnosztizálásával a reverzíbilis, vagy potenciálisan reverzíbilis okokat felismerhetjük és megelőzhetünk egy jelentősen rosszabb állapotot. Ezen betegségek időben megkezdett kezelése jelentős javulást eredményezhet. Egy 2004-ben az USA-ban végzett vizsgálat eredménye szerint az idegrendszeri kórképek közül a dementiák igénylik a legnagyobb ráfordítást a társadalomtól. A közvetlen egészségügyi kiadásoknál is jelentősebbek a beteg ápolása és a hozzátartozók munkából való kiesése miatt jelentkező közvetett költségek. A diagnózis korai feltárása lehetőséget biztosít számunkra, hogy időben megkezdhessük a mentális hanyatlással küzdő személy gondozását. A betegségről való felvilágosítással, a hozzátartozó ápolási ügyességének fokozásával, az előre látható problémákra történő felkészüléssel elejét lehet venni a végleges intézeti elhelyezésnek.