Célkitűzés: A klinikai tanulmány 23 vizeletelvezetésre szoruló terhes betegünk adatait vizsgálta retrospektív módon. A tanulmány arra kereste a választ, hogy a vizsgált 23 nőbetegnél milyen típusú vizeletelterelő műtét történt, mennyi ideig maradt fenn a vizelet elvezetése, milyen diagnosztikai vizsgálatok történtek a betegeknél, illetve a terhesség során elszenvedett lázas állapot, műtéti beavatkozások, intézeti körülmények között lefolytatott antibakteriális kezelések vajon befolyásolták-e a terhesek veseműködését, a szülés lefolyását, a megszületett gyermekek neonatális paramétereit. Betegek és módszer: A két intézményben, 5 év alatt, összesen 23 terhes nőbetegen elvégzett retrospektív vizsgálat során összehasonlításra került a terhes nők kora, klinikai tünetegyüttese, diagnosztikai vizsgálatok típusa, a vizeletelvezető manőverek módozata, azok viselési ideje, monitorizált paraméterek változása, mikrobiológiai eredmények, a terhesség lefolyása, illetve a megszületett gyermekek alapparaméterei. Eredmények: Az alkalmazott vizeletelterelő manőverek 60%-ban dupla-J katéter felhelyezés, 34,7%-ban uréterkatéter (UK) viselés, illetve 1 esetben perkután nephrostomiás drén (PCNS) behelyezése formájában történtek meg. A dupla-J katéterek átlag viselési ideje 85 nap, az uréterkatétereké 3,2 nap volt. A vizeletelterelési beavatkozások (dupla-J katéterek, UK, PCNS) során képerősítőt nem használtunk, a visszaérkező vizelet mikrobiológiai vizsgálatok 35%-ban (8/23) Gram-negatív törzset igazoltak, az elvégzett laboratóriumi CRP-vizsgálatok átlagértéke 80,73 mg/l volt. A terhességet követően maradandó vesekárosodást (eGFR - becsült glomeruláris filtrációs ráta) nem tudtunk kimutatni. Koraszülött magzat mintegy 18%-ban jött világra, egy esetben művi terhességmegszakítás történt, császármetszés összességében 10 esetben volt. Következtetés: Az utánkövetés során az idegen test viselése mellett vesefunkció-, illetve a zavartalan terhesség lefolyásától eltérő szignifikáns magzati-anyai károsodást kimutatni nem tudtunk, a vizeletelterelést nem igénylő terhességekhez képest viszont szignifikánsan magasabb volt a császármetszések száma. Mindegyik vizeletelterelő mód esetén a szülés előtt az idegen testet eltávolítottuk. A klinikai ellátást követően a vizsgált nőbetegek egyike sem érkezett vissza intézetünkbe kontroll-vizsgálatra, további diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére emiatt nem nyílt lehetőség.