Rövidtávú légzésvisszatartás (LV) számos sporttevékenység közben gyakran előfordul. Közvetlenül a rövidtávú LV után a percenkénti széndioxid-leadás (VCO2) és a percenkénti oxigénfelvétel (VO2) átmenetileg megemelkedik, majd helyreáll a saját steady-state szintjére. Jelen tanulmányunk a légzési gázok helyreállásának folyamatát jellemzi légzésvisszatartás és terhelés utána. A terheléses teszteket kerékpár ergométeren, tíz egészséges férfi sportolón végeztük. A kilégzett gázokat gáz analizátorral légvételről légvételre mértük. 20 másodperces légzésvisszatartások után a légzési válaszokat mértük három különböző terhelési intenzitáson (22 watt, 62 watt és 102 watt). Mono- és bi-exponenciális csökkenő függvényeket illesztettünk a légzésvisszatartás utáni VCO2 és VO2 adatsorra. Az előbbit kettő paraméterrel: A-kezdeti amplitúdóval és alfa-sebességi állandóval, az utóbbit négy paraméterrel: A- és B-kezdeti amplitúdóval, valamint alfa- és béta-sebességi állandóval jellemeztük. A két függvénymodell illeszkedését a VCO2 és VO2 adatsorra az Akaike-féle információs kritérium segítségével hasonlítottuk össze. A bi-exponenciálisan csökkenő függvénymodell illeszkedése jobbnak bizonyult, mint a mono-exponenciális csökkenő függvényé. A VCO2 és VO2 alfa- és béta-sebességi állandója, valamint a B kezdeti amplitúdója hasonlóan függött az intenzitástól, azonban a VCO2 és VO2 kezdeti amplitúdója (A) különbözőképpen függött az intenzitástól. A V02 kezdeti amplitúdója nagyobb mértékben nőtt az intenzitás növekedéssel, mint a VCO2 kezdeti amplitúdója. Ez az eredmény valószínűleg annak köszönhető, hogy a széndioxid szöveti befogadó képessége jóval nagyobb, mint az oxigéné.