A szisztémás autoimmun kórképek heterogén betegségcsoportot jelentenek, amelyek genetikailag fogékony egyedekben külső és belső provokáló tényezők hatására alakulnak ki. A csoportba tartozó betegségek több formája ritka (szisztémás lupus erythematosus, kevert kötőszöveti betegség, szisztémás sclerosis, dermato/polymyositis, vasculitisek), míg más formák (rheumatoid arthritis, Sjögren-szindróma) a felnőtt la-kosság 0,5-1 %-át is érinthetik, és jelentős morbiditással és mortalitással járnak. A betegségek kórismézése ma is nagy kihívást jelent annak ellenére, hogy újabb osztályozási kritériumok láttak napvilágot. A legfontosabb fel-adat a korai jelek felfedezése, még a nem differenciált autoimmun stádiumban való felismerés és a szükséges kezelés elindítása. Az egyes betegségek szervi megnyilvánulásai hasonlóak lehetnek (Raynaud-jelenség, polyarthritis, myalgia), mégis elengedhetetlen a kórkép pontos meghatározása, mert a klinikai lefolyás, a kezelési el-járások, valamint a betegségek prognózisa eltérő. A közleményben részletesen foglalkozik a szerző néhány diagnosztikai dilemmával, az autoimmun szerológia interpretációjával, a legjelentősebb mortalitási tényezőkkel, valamint a hagyományos és innovatív kezelési eljárások egyes kérdéseivel.