A stabil koszorúér-betegség terápiájának két fontos célja a betegek tüneteinek enyhítése és túlélésük javítása. Az antianginás kezelés részeként rövid hatású nitrát, béta-receptor-blokkoló (vagy nem dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló) és indokolt esetben dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkoló javasoltak első vonalban. A második terápiás vonalat az ivabradin, a ranolazin, a nicorandil, a hosszú hatású nitrátok, valamint a trimetazidin képezik. A preventív terápia alapja az életmódváltás és a kockázati tényezők kontrollja. Gyógyszeres terápiák közül a sztatinok és a thrombocytaaggregáció-gátlók adása indokolt, függetlenül a korábbi kardiovaszkuláris események meglététől. Az angiotenzinkonvertáló enzim gátlók vagy angiotenzinreceptor-blokkolók a gyakori társbetegségek együttes fennállása esetén ajánlottak. A legújabb revaszkularizációs irányelv alapján számos laesio esetében a percutan coronariaintervenció egyenértékűvé vált a koszorúér-bypassműtéttel, de komplex anatómiai helyzet esetében továbbra is az utóbbi javasolt.