Az álmodás életkori sajátosságainak és fejlődésének kutatása Freud óta jelent kihívást a kutatók számára. A gyerekálmok vizsgálata módszertani szempontból különösen érdekes, hiszen a résztvevők életkori sajátságaival is számolni kell. A gyerekek álmaira vonatkozó eredmények ugyanakkor nem csupán az álmodás szerepére adhatnak választ, de fontos adalékokkal szolgálhatnak a tudatosság és kognitív fejlődés területeinek megismeréséhez is. Jelen tanulmány célja, a gyermekálom-kutatás főbb kérdéseinek és történetének összefoglalása, azzal a szándékkal, hogy rámutassunk a különböző kísérleti és adatgyűjtési módszerek előnyeire, hátrányaira és következményeire. Laboratóriumi vizsgálatok például a 3-5 évesek álmait egyszerűnek, statikusnak találták, amelyekből hiányoznak az érzelmek és az én mint aktív álomszereplő. Ezzel szemben mások eltérő módszertannal dolgozva számottevően gazdagabbnak, esemény- és érzelemdúsabbnak írják le az óvodások álmait. Mindezek nyomán felmerül a kérdés, hogy érvényesebbek-e az egyik módszerrel kapott eredmények, mint egy másik módszer eltérő eredményei? Figyelembe véve a különböző álomgyűjtési módszerekkel nyert tapasztalatokban megjelenő alapvető divergenciát, a módszertani aspektusokat fontos alaposan mérlegelni.