Az egészségügyre rendszerint sajátos társadalmi alrendszerként gondolunk, és az erre vonatkozó szabályokat eddig úgy igyekeztünk megalkotni, hogy megerősítsük a különlegességét és eltérő működési logikáját. Azonban a jelentős mértékben átalakuló társadalmunkban ez a megközelítés egyre kevésbé működőképes. Amikor az egészség válik a világgazdaság motorjává, és a saját egészségünkkel való törődés az összes ráfordításunk egyre nagyobb hányadát teszi ki, jóval több egészségre irányuló interakció valósul meg, mint amit az egészségügy és azon belül a közfinanszírozott egészségügy le tud fedni. A versengőből együttműködővé váló társadalom egyre inkább emberközpontú is, a személyes értékek megteremtése kerül a középpontba a hozzá kapcsolódó élményekkel és az együttműködések hálójában kialakított kapcsolatokkal. Az új működési logikájú hálózatos társadalomban a különlegesnek tartott egészségügy egyre elszigeteltebbé válik. Ezért modernizálásának és hatékonyságnövelésének elsősorban azt kell figyelembe vennie, miként legyen a teljes egészség-ökoszisztéma része, abba minél inkább szervesen beépülve.